1. Fejezet - A baleset

 Sziasztok! :))

Hoztam is nektek az első részt :) Remélem tetszeni fog! :))    

 Az éjszaka sötét és ködös. Csak egyetlen autó hajt az országúton. Hangos zene és vidám nevetés hallatszik belőle.

-         Andrew, ha így haladunk sose érünk haza. - szólt a hátsó ülésen lévő srác, Shane.

-         Taposs a gázra. - mondta Andrew barátnője, Kate.

Andrew nem szólt semmit, csak gyorsított. Shane hátradőlt, majd keresztbe feküdt a hátsó ülésen.

-         Na erről beszéltem. Csak szólj, mielőtt fékezel, mert legurulok.

De éppen elég volt ezt kimondania, mert Andrew hirtelen beletaposott a fékbe. Shane leesett a hátsó ülésről. Kate és barátja elkezdtek nevetni.

-         Ilyenre gondoltál? - kérdezte Andrew még mindig nevetve.

Shane elkezdett kimászni az ülések közül.

      -   Hahaha, nagyon vicces. - morogta az orra alatt és mielőtt visszamászhatott volna a helyére, ismét az ülések közt találta magát, mert Andrew hirtelen félrerántotta a kormányt.

Nekicsapódtak a korlátnak, majd bele egy fába. Az állította meg őket. A duda folyamatosan szólt és megtörte az éj csendjét. Nem csak úgy magától hallatta a hangját, hanem, mert egy test ránehezedett. Andrew teste volt az. Mozdulatlanul hevert. Kate feleszmélt a sokkból és megmozdította Andrewt, mire annak élettelen teste az ölébe borult. Hangosan felsikított, a kilincs után kapott és kimászott az autóból. Halálra volt rémülve. Sokkolta a baleset, és az, hogy a barátja halott. Nem akarta felfogni, hogy tényleg így van. A fűben ült felhúzott lábakkal és csak zokogott.

Hirtelen kinyílt a hátsó ajtó és Shane mászott ki rajta.

-         Mi történt?- kérdezte és próbált felállni, de a lábába éles fájdalom nyilallt - Hol van Andrew?

-         Meghalt. - suttogta Kate remegő hangon.

Shane hirtelen felállt. Sokkolta a hír. A fájdalmat már nem is érezte, ami a lábában uralkodott.

Odament a félig nyitott első ajtóhoz. Összeszedte minden erejét és teljesen kinyitotta. Benézett az autóba.

A látvány szörnyűbb volt, mint amire számított. Andrew testét teljesen vér borította, és a szemei kimeredve tekintettek előre. Megfogta az ajtó szélét és becsukta. Már alig állt a lábán, s újra érezte a rettenetes fájdalmat, mely majd meg őrjítette. A földre rogyott. Csak rázta a fejét, hogy ez nem lehet igaz. Csak úgy, mint Kate, ő is sokkolva bámult maga elé.

Hirtelen minden néma lett, majd elsötétült előtte a világ. Elterült a földön. Kate még jobban halálra rémült, mint eddig. Minden porcikája remegett a félelemtől. Félt, hogy talán Shane is meghalt, és ő magára maradt kint az éjszakában. Sehol egy árva lélek, akinek szólhatna. Sehol egy ház, sehol egy telefon. Semmi nincsen. Csak rengeteg fa mindenfelé. Odamászott a földön heverő barátjához.

-         Shane. – rázta meg - Shane. - egyre jobban hullottak a könnyei - Shane, kérlek, te ne hagyj itt. - zokogta már az utolsó szavakat.

Shane hirtelen mozgolódni kezdett, majd kinyitotta a szemét. Kate közelebb hajolt hozzá. Várta, hogy mit fog mondani, vagy tenni, de Shane csak az eget bámulta.

-         Shane, kérlek, mondj valamit! – tette a vállára óvatosan a kezét, minden pillanatban rettegve attól, hogy a srácnak is valami baja esett.

-         Ugye csak álom volt?- kérdezte és még a szemét sem mozdította.

-         Bárcsak azt mondhatnám, hogy igen. - zokogta Kate - Bár azt mondhatnám.

Shane felült és átölelte. Kate egyre csak sírt. Vigasztalhatatlan volt. Teste remegett, arca elázott a könnyektől. Sokáig csak az ő zokogása hallatszott és semmi más. Sem egy apró nesz, sem a szél, sem a fák leveleinek susogása. Semmi. Kissé zavaróan nagy volt a csend. Furcsán nagy volt a csend. Azért egy erdő közelében valami nesz mindig van. Nem lehet ilyen néma csend.

Hirtelen autózúgást hallottak a távolból. Shane fel akart állni, hogy kiszalad az útra, de a lába annyira fájt és elhagyta az erő, hogy nem bírt talpra állni. Sokáig kiabált és szitkozódott, a tudat miatt, hogy nem képes tenni semmit. Kate egy ideig csak nézte Shanet. Igazából, már fel sem fogta, hogy ez az egész valóság. Próbálta győzködni magát arról, hogy csak álmodik, de aztán megrázta a fejét, és rájött, hogy nem ülhet itt tétlenül. Nem ülhet itt egyhelyben zokogva, mert jön az autó, és csak így menekülhetnem meg. Mély levegőt vett és összeszedte minden erejét. Kiszaladt az útra. Az autó egyenesen vele szembe jött. Elkezdett kapálózni, integetni, majd megálltak mellette. Kiszállt az egyik utas.

-         Te jó ég. - mondta, mikor meglátta a féknyomot, az átszakadt korlátot, a fába csapódott autót, Shanet, aki még mindig azzal próbálkozott, hogy feláll és Kate után megy és mikor a lányra nézett, akkor még jobban elszörnyedt, ugyan is a ruhája csupa vér volt és a homlokán lévő sebből szivárgó vértől az arca is- Mi történt?- kérdezte végül és odalépett Katehez.

-         Kisodródtunk. - kezdte- Pontosan nem is tudom, hogy mi miatt. Annyira emlékszem, hogy egy alak tűnt föl előttünk,- újra elkezdett sírni - aztán már csak arra, hogy minden csupa vér és….és...Andrew halott. - egyre keservesebben sírt- Kérem, segítsenek!

Közben kiszállt a nő férje is az autóból. Végig hallgatta a történetet és látta ő is mind azt, amin a felesége is elborzadt.

-         Hívd a mentőket. - mondta neki a nő- Siess!!

A férfi beült az autó, hogy megkeresse a telefonját. Tárcsázta a mentők számát.

-         Mentő szolgálat, miben segíthetek?- hallotta a túloldalról.

-         Jó estét, kérem, küldjenek egy mentőt azonnal a...- magyarázta a helyet a férfi.

Közben Kate, a nő társaságában visszasétált Shanehez.

-         Hányan voltatok?

-         Hárman. - mondta Shane - Én Shane vagyok. - mély lélegzetet vett- Andrew a kocsiban van.

A nő ránézett a kocsira. Megfordult és elindult felé. Fogalma sem volt mire számítson, s félt attól, hogy milyen látvány fogja fogadni. Fogta a kilincset.

-         Szerintem, ne nézze meg.  - mondta Shane, de a nő ekkorra már kinyitotta az ajtót.

Rögtön rájött, hogy jobb lett volna, ha hallgat a srácra és nem néz be a kocsiba. Azonnal be is csukta az ajtót, s visszafordult a fiatalok felé. Arca elborzadt, és nem tudott megszólalni. Nem tudta mi történhetett velük pontosan, hogy a srác ilyen szörnyű állapotba került, de az biztos, hogy borzalmas látványt nyújtott. Az arca azt sugározta, hogy valami teljesen halálra rémítette. Mi történhetett velük?

-         A mentő húsz perc múlva itt lesz és jönnek a rendőrök is. – lépett hozzájuk a sötétben a férfi – Jól vagy? – nézett a feleségére, akinek arca holt sápadt volt.

-         Igen, - mondta, s az autó felé fordult- csak….szörnyű. –az utolsó szó kimondásával megrázkódott a borzalomtól.

A férfi átkarolta feleségét, s közelebb húzódtak a fiatalokhoz.

     -     Te sem tudod, hogy pontosan mi történt? - kérdezték Shanetől.

     -     Nem, - rázta a fejét – én az utat sem láttam. Épp viccelődtünk egymással és az ülések mögül próbáltam kimászni. – mondta, s lehajtotta a fejét, majd a zokogó Katere nézett – Ami pontosan történt, azt csak Andrew tudta volna megmondani.

Hirtelen a fák közül éles, szörnyű kacaj hallatszott. Hátborzongató volt. Meghűlt bennük a vér, és nem tudták elképzelni mi lehet ez az egész. Mind a négyen rémülten néztek egymásra néztek.

-         Menjünk innen. - mondta Kate, aki e hang hallatán még jobban halálra rémült, s már szaladt is az út felé – Menjünk innen!!! – kiabálta visszafelé kétségbeesve.

A férfi segített Shannek fölkelni, majd fölsiettek az útra a házaspár autójához. Kate kétségbeesetten járkált. Már nem bírt ott maradni. Teljesen kikészítette az előző hang, amit a fák közül hallottak. Mondták neki, hogy már mindenképpen várják meg a mentőket, de legszívesebben a többiek is olyan gyorsan eltűnte volna onnan, ahogy csak lehet. Szerencsére nem telt el sok idő, mikor szirénázást hallottak a távolból, majd villódzó fényeket közeledni.

Közeledett a mentő, és mögötte egy rendőrautó is. Valahogy mindannyian megkönnyebbültek kicsit, hogy nem kell már sokáig ott lenniük, és hogy megérkezett a segítség.

***

Nem. Ki kell jutnom innen. Hol vagyok? Mi ez a hely már megint? Rengeteg fa. Mindenhol csak fa. Hogy jutok haza? A rohadt életbe már! Miért kell nekem itt lennem? Miért? Merre menjek? Megálltam egy tisztább szakaszon, hogy körbe nézzek, de semmi remény. Mi ez? Mi ez a hang? Úristen. Ez iszonyatos. Ki ez az álnok, aki így képes kacagni? Olyan éles, hogy nem bírom elviselni. Beszakítja a dobhártyámat!! Hagyd már abba! Fejezd már be! Elég volt!

Már a földön térdeltem, a fülemre szorítva a kezem, mikor hirtelen másik zaj is felhangzott. Autó. Autózúgás. A közelben biztos van valami út. Lennie kell. Legalább kijuthatok innen. Ki kell jutnom! Gyűlölöm a fákat. Gyűlölöm a természetet. Nem maradhatok itt. Megfulladok!

Újra felhangzott az a kacaj, ami az előbb. Csak most távolabbról hallottam. Mi a fene lehet ez? Elkezdtem szaladni az autó hangjának irányába, ahogy csak tudtam. Csapkodtak az ágak, de nem foglalkoztam velük.  Aztán fékcsikorgást hallottam, és ijedtemben megálltam. Már olyan távolságra voltak az úttól, hogy láttam az autót. Mi történhetett, hogy ennyire beletaposott valaki a fékbe? Aztán láttam, még, hogy valaki elszalad az út felőle, majd a szemem megvakította a reflektor fénye.  A két karomat magam elé tartottam. Nem bírtam elszaladni. Leblokkoltam. Miért nem tudok elmenni? Az autó közeledik felém, én meg itt állok, mint egy fa! Mintha földbegyökerezett volna a lábam. Valaki segítsen már! Nem akarok itt meghalni!!! Körülöttem mindenfelé alakok kezdtek rohangálni. Mi ez? Mi a fene ez? A szívem olyan hevesen kalapált, hogy azt hittem kiugrik a torkomon keresztül. Halálra rémültem. Az alakok körülöttem….és az autó…az autó egyre gyorsabban sodródott felém, majd felsikítottam…